Községünk rövid története

Bakonyalján, gyönyörű környezetben települt, erdők határolta, fő közlekedési (Pápa-Zirc összekötő) útvonalhoz közeli, mégis csendes település. A község a múltban is Veszprém megyéhez és a pápai járáshoz tartozott, közigazgatásilag ma is e megyéhez és városkörnyékhez kapcsolódik.

Madártávlatból

Bakonyszücs madártávlatból

A II. világháború után Fenyőfő-Bakonykoppány-Szücs területen körjegyzőségi székhely, majd 1962-ig önálló tanáccsal rendelkezett, később Ugod székhelyű közös tanácshoz tartozott másik négy községgel együtt, 1990-től ismét körjegyzőségi székhely, Bakonykoppány községre is kiterjedő illetékességgel.

A településen 1989 óta működik a Daganatos Betegek Rehabilitációs Lelki Otthona. Az intézmény országos hatókörrel végzi daganatos és más krónikus betegségben szenvedő betegek lelki megerősítését.

Rehabilitációs Otthon

Rehabilitációs Otthon

Mai, alig 400 fős lakosságához mérten nagy határához tartozik a Bakony legmagasabb pontja, a 709 m magas Kőris-hegy és oldalában a kora Árpád-kor óta ismert, jelenleg is kedvelt kirándulóhely, az Odvaskő-barlang, déli-délnyugati határában, a Gerence-patak partján, mint külterületi lakott hely létezik Huszárokelőpuszta, amelynek Bakonyszücshöz tartozó részén az állandó lakosok száma 8 fő.

A községhatár déli és északi vége közötti szintkülönbség csaknem 500 méter. Szücs község – 1954-től: Bakonyszücs – az oklevelek szerint a honfoglalás idejében került a Koppány-nemzetség birtokába. Egyes források a falu Kálváriájának központi részét Koppány vezér korából származónak tekintik.

Kálvária

Kálvária-kápolna

Neve az 1086-os, Szent László király által kiadott Inventáriumban, mint bakonybéli bencés birtokként szerepel először. Nevének eredetéről megoszlanak a vélemények: egyesek nemzetségnévből eredeztetik, míg mások szerint a középkorban a lakosság többsége a bakonybéli apátságot, majd az ugodi várat látta el szücsipari termékekkel. Előbb krakkói várjobbágyok, majd a (bakony)béli apátság, ezután hosszú pereskedést követően az ugodi uradalom birtoka, a XV. század végén a bakonybéli egyházi bíró lakhelye. Határában, a régebben Bakonyújvár-hegynek nevezett részen még a múlt század elején láthatóak voltak a Podmaniczky-család középkori rablóvárának nyomai.

A község a török hódoltság elején, 1544-ben elnéptelenedett, újratelepítése a földesúri, gr. Esterházy-család által 1736-37-ben történt meg, németajkú lakosokkal, akik bajorok, württenbergiek, osztrákok, a morva és cseh területről származó németek és elnémetesedett horvátok közül kerültek ki.

Kőris-hegy

Kőris-hegy

A falu lakossága elsősorban földművelésből élt, ám többen dolgoztak a Kőris-hegy oldalában a XIX. század közepéig működött, jó minőségű vörös márványt adó kőbányában is, amelynek anyagából készült a helyi római katolikus templom több kőfaragványa, a Kálvária-kápolna előtti kereszt talapzata, és a gróf Esterházyak pápai Várkastélya udvarának bejáratát őrző két oroszlánszobor.

A második világháború után súlyos vérveszteség érte a közösséget, amikor a lakosság több, mint egyharmad részét Németországba kitelepítették. A mai községi címer derékba tört kőrisfája emlékeztet erre, míg az abból növő zöld ágacska az újrakezdést, a bele nem törődést, valamint a szülőföldjüket szintén elvesztett, felvidéki, Garam-vidéki magyarok idetelepülését jelképezi. A történelmi folytonosságra utal a címer alsó részén a még romos állapotot mutató kálvária-kápolna képe.

Templom

Templom

A község római katolikus templomát Esterházy Károly egri püspök építette 1786-ban, 1789-ben festette a „Mária mennybemenetele” c. képet Huszár Ferenc egri művész. Említést érdemel a faragott, népies copf stílusú sekrestyeszekrény. A szószék, a mellékoltárok és a cibórum klasszicista, a mellékoltárok Szent Flóriánt és Szent Sebestyént ábrázolják. A templom előtt a két világháború áldozatainak emlékműve áll. Az 1787-ből való kései barokk plébániaház a templommal átellenben található, utcai homlokzatát lizériák tagolják, udvari homlokzatán befalazott árkádívek találhatók.